2008. december 8., hétfő
2008. november 20., csütörtök
2008. szeptember 7., vasárnap
galambokat etettél
galambok röppentek előlünk
ahogy futottunk a rakpartig
nem gondolva a latin órára
mohón faltuk a cseresznyét
pöcköltük magját a folyóba
arcunkba fényt szórt
a hullámverés
mozdult a csend
lépés lépésre
suttogás suttogásra
mintha mindig
ezt tettük volna
pedig csak akkor
tanultunk szeretni
azt beszélik
három gyereked van
és még mindig ugyanaz a nő
de tegnap láttalak
a téren galambokat etettél
pillanatokra szűkült a boldogság
te észre sem vettél
s én tovább sétáltam
álmaimban
idegenül
ahogy futottunk a rakpartig
nem gondolva a latin órára
mohón faltuk a cseresznyét
pöcköltük magját a folyóba
arcunkba fényt szórt
a hullámverés
mozdult a csend
lépés lépésre
suttogás suttogásra
mintha mindig
ezt tettük volna
pedig csak akkor
tanultunk szeretni
azt beszélik
három gyereked van
és még mindig ugyanaz a nő
de tegnap láttalak
a téren galambokat etettél
pillanatokra szűkült a boldogság
te észre sem vettél
s én tovább sétáltam
álmaimban
idegenül
2008. augusztus 30., szombat
vetkőzöm
én belülről kezdem
oldani blúzomat
s úgy tépem le magamról
hogy még a szívem is
kilátszik a bőröm alól
pedig tudom a vadász
csak éhes őzre vár
és talán ha félnék
sosem hullanék
mégis belül vetkőzöm elébb
hogy letehessem eléd
ezt a lüktető vérző valamit
s ha kell neked
majd leveszem utána
a ruhámat is
oldani blúzomat
s úgy tépem le magamról
hogy még a szívem is
kilátszik a bőröm alól
pedig tudom a vadász
csak éhes őzre vár
és talán ha félnék
sosem hullanék
mégis belül vetkőzöm elébb
hogy letehessem eléd
ezt a lüktető vérző valamit
s ha kell neked
majd leveszem utána
a ruhámat is
2008. augusztus 23., szombat
ma nem írok
nem írok ma verset
és nem festek csillagot
az ég is fakófehér
mint a hónapos szennyes
mi mosásra vár
s henyél a Jóisten is
ahelyett hogy súrolná
az sem érdekli
hogy fogam vacog
és kívül belül
minden idegen
csak a jég, csak a dér
csillog
meg az a fekete madár
kárálja rekedten
hess innen nyár
hess innen szerelem
ma nem írok verset
csillagot is
csak takarómra hímzek
s álmodok nyarat tavaszig
és nem festek csillagot
az ég is fakófehér
mint a hónapos szennyes
mi mosásra vár
s henyél a Jóisten is
ahelyett hogy súrolná
az sem érdekli
hogy fogam vacog
és kívül belül
minden idegen
csak a jég, csak a dér
csillog
meg az a fekete madár
kárálja rekedten
hess innen nyár
hess innen szerelem
ma nem írok verset
csillagot is
csak takarómra hímzek
s álmodok nyarat tavaszig
2008. augusztus 18., hétfő
ne kövess
ne akarj ne kövess
nem az vagyok aki
ingedet simítja
párnád nem én leszek
körülnéztem nálad
nem az vagyok aki
ingedet simítja
párnád nem én leszek
körülnéztem nálad
de nem jöhetsz közelebb
ajtómra lakatot
ajtómra lakatot
már hiába tettem
magamra zártalak
maradtál végleg bennem
magamra zártalak
maradtál végleg bennem
2008. július 26., szombat
Rám zuhant
mint lángoló torony
zuhant rám az
életem
a törmelék lenyom
magam alá gyűröm
két kezem
süllyedek már
s hagyom
a sittkupac tetején
egy fénykép csillog
apám ölel, úgy
tizenöt éves vagyok
nem messze egy másik
azt hiszem a gyermekem
meggyűrődve újabb
talán a szerelem
fekete-fehér
a többit nem látom
ennyi csak ennyi
pár piruettező levél
zuhant rám az
életem
a törmelék lenyom
magam alá gyűröm
két kezem
süllyedek már
s hagyom
a sittkupac tetején
egy fénykép csillog
apám ölel, úgy
tizenöt éves vagyok
nem messze egy másik
azt hiszem a gyermekem
meggyűrődve újabb
talán a szerelem
fekete-fehér
a többit nem látom
ennyi csak ennyi
pár piruettező levél
2008. július 25., péntek
bukott angyalom
Isten által száműzött
szellemként éltél
félig démon félig ember
kiszemeltél s megigéztél
hangod befogadtam
szemed után a szádat
magamban mormoltam
szeretlek utállak
szörnyű s gyönyört adó
ágyékmagányod
égbe és pokolra
egyszerre rántott
de téged bukott angyalom
árnyékvilág vonzott
vagy talán a hangom volt
túlontúl hangos
feneketlen mély kút
lehet csak otthonod
menekülj, rugdal már
nefilim magzatod
szellemként éltél
félig démon félig ember
kiszemeltél s megigéztél
hangod befogadtam
szemed után a szádat
magamban mormoltam
szeretlek utállak
szörnyű s gyönyört adó
ágyékmagányod
égbe és pokolra
egyszerre rántott
de téged bukott angyalom
árnyékvilág vonzott
vagy talán a hangom volt
túlontúl hangos
feneketlen mély kút
lehet csak otthonod
menekülj, rugdal már
nefilim magzatod
2008. július 20., vasárnap
engem riaszt e kor
engem riaszt e kor
e nyakig öltözött világ
csak zuhog, zuhog az eső
s mint a fű, nő a magány
álarc mögé rejtőzik
minden ami szép
citerázik a szerelem
s behunyja szemét
mohó agyak csapdájában
vergődik a gondolat
mi szabad, nem más
mint napfénykáprázat
engem riaszt e felöltözött világ
de túlélheted ezt is, ne félj
ha elég erős vagy
hogy egyedül élj
e nyakig öltözött világ
csak zuhog, zuhog az eső
s mint a fű, nő a magány
álarc mögé rejtőzik
minden ami szép
citerázik a szerelem
s behunyja szemét
mohó agyak csapdájában
vergődik a gondolat
mi szabad, nem más
mint napfénykáprázat
engem riaszt e felöltözött világ
de túlélheted ezt is, ne félj
ha elég erős vagy
hogy egyedül élj
2008. július 2., szerda
álmot láttam fiam
álmot láttam fiam
te kiscsikó voltál
napfényes szép réten
sárga sörényed
lobogott a szélben
s veled kacagtam
ha dobbantottál nagyot
mert füvek sóhajában
gyúltak ott csillagok
te összeszedted
és mind elém szórtad
majd felszálltál
hogy új csodát mutass
szívem félelemben dobogott
tudtam a Holdat s Napot akarod
„nézd anyám a szárnyam
én repülni fogok”
„hogyne látnám fiam
de gyenge még a szárnyad
ha majd szép erős lesz
akár égig szállhatsz”
szavam sem hallottad
vágtáztál a szirtre
zabolátlan kiscsikó
ugrottál az égbe
s én futottam utánad
ne tedd fiam ne tedd
szakadék szélén zokogtam
utol nem értelek
súlyos álmomból még
fel sem ébredtem
kicsi csikó fiam
láttalak a mélyben
2008. június 22., vasárnap
észrevétlenül
veszem a kalapom
elmegyek tőled
utánam se nézz
utánad se nézek
ne is bánd mi elmúlt
a ház rég huzatos
elaludt a holdunk
újat már nem gyújtok
ajtót nem is csapok
kabátot sem veszek
már tegnap elmentem
észre sem vetted
elmegyek tőled
utánam se nézz
utánad se nézek
ne is bánd mi elmúlt
a ház rég huzatos
elaludt a holdunk
újat már nem gyújtok
ajtót nem is csapok
kabátot sem veszek
már tegnap elmentem
észre sem vetted
2008. június 13., péntek
perlekedek Uram
ne imát taníts nekem
ne kényszeríts térdre
minden bűnöm ismered
semmit nem érne
add nekem inkább
a farkas vonyítását
addig üvöltenék
míg végleg elunnád
mert bár hittem is
Uram hogy létezel
de semmi vagyok
ha bennem nem hiszel
és hatalmad csak annyi
hogy nem voltál sosem velem mégis
mégis magamra tudtál hagyni
ne kényszeríts térdre
minden bűnöm ismered
semmit nem érne
add nekem inkább
a farkas vonyítását
addig üvöltenék
míg végleg elunnád
mert bár hittem is
Uram hogy létezel
de semmi vagyok
ha bennem nem hiszel
és hatalmad csak annyi
hogy nem voltál sosem velem mégis
mégis magamra tudtál hagyni
2008. június 4., szerda
2008. június 1., vasárnap
2008. május 30., péntek
folt
szennyesbe gyűjtött rongyaid
megette már a penész
kimosni kevés vagyok
kevés
de feslett ingeden
még a folt lehetek
ha felvarrsz
le nem téphetsz
mert én le sem szakadok
tűbe fűzöm a holnapot
ha te úgy akarod
megette már a penész
kimosni kevés vagyok
kevés
de feslett ingeden
még a folt lehetek
ha felvarrsz
le nem téphetsz
mert én le sem szakadok
tűbe fűzöm a holnapot
ha te úgy akarod
2008. május 27., kedd
2008. május 26., hétfő
évi blogot nyitott
nos, évi blogot nyitott. de még dilemmázik. mit pakoljon bele...tegye bele a verseit?...vagy a fotóit, mert imádja a természetet fotózni...vagy inkább elmélkedjen a világ okos és oktalan dolgairól? vagy tegyen fel ételrecepteket? vagy írjon naplót, esetleg könyvet? szóval, évi nem tudja még mit kezdjen ezzel a bloggal...:)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)