vetkőzöm

én belülről kezdem
oldani blúzomat
s úgy tépem le magamról
hogy még a szívem is
kilátszik a bőröm alól
pedig tudom a vadász
csak éhes őzre vár
és talán ha félnék
sosem hullanék
mégis belül vetkőzöm elébb
hogy letehessem eléd
ezt a lüktető vérző valamit
s ha kell neked
majd leveszem utána
a ruhámat is

ma nem írok

nem írok ma verset
és nem festek csillagot
az ég is fakófehér
mint a hónapos szennyes
mi mosásra vár
s henyél a Jóisten is
ahelyett hogy súrolná
az sem érdekli
hogy fogam vacog
és kívül belül
minden idegen
csak a jég, csak a dér
csillog
meg az a fekete madár
kárálja rekedten
hess innen nyár
hess innen szerelem
ma nem írok verset
csillagot is
csak takarómra hímzek
s álmodok nyarat tavaszig

ne kövess

ne akarj ne kövess
nem az vagyok aki
ingedet simítja
párnád nem én leszek
körülnéztem nálad

de nem jöhetsz közelebb
ajtómra lakatot

már hiába tettem
magamra zártalak
maradtál végleg bennem