én belülről kezdem
oldani blúzomat
s úgy tépem le magamról
hogy még a szívem is
kilátszik a bőröm alól
pedig tudom a vadász
csak éhes őzre vár
és talán ha félnék
sosem hullanék
mégis belül vetkőzöm elébb
hogy letehessem eléd
ezt a lüktető vérző valamit
s ha kell neked
majd leveszem utána
a ruhámat is
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
2 megjegyzés:
Erre a versedre (vagy elődjére) emlékszem a dokkról, mert már akkor is nagyon JÓnak találtam.
Jó, hogy feltetted ide! :)
Derűs szeptembert!
Judit
köszi Judit:)
neked is minden szépet és jót!
évi:)
Megjegyzés küldése