galambokat etettél

galambok röppentek előlünk
ahogy futottunk a rakpartig
nem gondolva a latin órára
mohón faltuk a cseresznyét
pöcköltük magját a folyóba
arcunkba fényt szórt
a hullámverés
mozdult a csend
lépés lépésre
suttogás suttogásra
mintha mindig
ezt tettük volna
pedig csak akkor
tanultunk szeretni

azt beszélik
három gyereked van
és még mindig ugyanaz a nő
de tegnap láttalak
a téren galambokat etettél
pillanatokra szűkült a boldogság
te észre sem vettél
s én tovább sétáltam
álmaimban
idegenül