észrevétlenül

veszem a kalapom
elmegyek tőled
utánam se nézz
utánad se nézek

ne is bánd mi elmúlt
a ház rég huzatos
elaludt a holdunk
újat már nem gyújtok

ajtót nem is csapok
kabátot sem veszek
már tegnap elmentem
észre sem vetted

perlekedek Uram

ne imát taníts nekem
ne kényszeríts térdre
minden bűnöm ismered
semmit nem érne
add nekem inkább
a farkas vonyítását
addig üvöltenék
míg végleg elunnád

mert bár hittem is
Uram hogy létezel
de semmi vagyok
ha bennem nem hiszel
és hatalmad csak annyi
hogy nem voltál sosem velem mégis
mégis magamra tudtál hagyni

boszorkányok éje

halan/dokk/

hamvadat a szél
szórta, kertedben mégis
nefelejcs nyílik