Isten által száműzött
szellemként éltél
félig démon félig ember
kiszemeltél s megigéztél
hangod befogadtam
szemed után a szádat
magamban mormoltam
szeretlek utállak
szörnyű s gyönyört adó
ágyékmagányod
égbe és pokolra
egyszerre rántott
de téged bukott angyalom
árnyékvilág vonzott
vagy talán a hangom volt
túlontúl hangos
feneketlen mély kút
lehet csak otthonod
menekülj, rugdal már
nefilim magzatod
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
6 megjegyzés:
Kicsit irigykedek most. Én már másfél éve halogatom, hogy megírjam a „bukott angyalos” versem. És most idenézve mit látok? Megelőztél, de talán majd egyszer az enyém is kész lesz. Szóval, most a tiednek örülök.
Üdvözlettel: Tibor
:) köszönöm névtelen Tibor...
kíváncsian várom a te bukott angyalodat
hol olvashatom majd?:)
Látom megtaláltál :)
Köszönöm bejegyzésed. Ha elkészül a vers, izenni fogok.
Tibor
nem volt nehéz:))
az ágyékmagány szép. kár a többi közhelyeslésért. no, azért... hm.
no azért köszi Vendel azt a hm-t is:)
Megjegyzés küldése